Mesterhármas? Vizes élőhelyek, felszínalatti víz és öntözés - érzékeny egyensúlyban

Ha egy tavat, lápot vagy mocsarat látunk, ritkán jut eszünkbe a felszínalatti víz, holott ezek gyakran részben vagy egészben a felszín alól kapják vízutánpótlásukat. Ezért is nevezik ezeket felszínalatti víztől függő ökoszisztémáknak. Azt, hogy egy folyó vagy az esővíz táplálja az élőhelyeket, könnyű elképzelnünk. De a felszínalatti víz bekerülésének megértéséhez a fizikai folyamatok modellezése és némi képzelőerő is szükséges. Ha érdekel, vágjunk bele!

Ehhez vegyünk példaként egy felszínalatti vizektől függő ökoszisztémát, melynek vízutánpótlásáról és a vízkitermelés élőhelyre gyakorolt hatásáról 2015-ben jelent meg egy tudományos cikk Zurek és szerzőtársai tollából a Hydrogeology and Earth System Sciences című szaklapban. 

Forrás: Zurek, A.J., Witczak, S., Dulinski M.R., Wachniew, P., Rozanski, K., Kania, J., Postawa, A., Karczewski, J., Moscicki, W.J. (2015): Quantification of anthropogenic impact on groundwater-dependent terrestrial ecosystem using geochemical and isotope tools combined with 3-D flow and transport modelling. Hydrogeology and Earth System Sciences. 19(2) 1015-1033.

A felső ábra az élőhelyet természetes állapotban mutatja, mely egy olyan térfelszíni mélyedésben található, ahol egy, a vizet jól vezető réteg alatt egy vízfogó agyagréteg, majd alatta egy másik vízvezető található. A szaggatott kék vonal a felszínalatti víz szintjét mutatja az élőhely közelében. Ki gondolná, hogy egy ilyen ökoszisztéma négyféle irányból kap a felszín alatt utánpótlást, négyféle vízáramlási rendszer révén. Ha ezeket sorra vesszük, összetett kép tárul elénk. A közeli magaslatokról egy-egy helyi rendszer szállít vizet az élőhelyre. De egy távolabbi Ny-i magaslatról is jut víz az élőhelyre egy intermedier áramlásból. Végül, bár sokan ezt elképzelhetetlennek tartják, az alsó víztartó rétegből  egy regionális rendszer a mélyebb víztartóból, a szürke vízfogón átjutva járul hozzá a vizes élőhely vízkészletéhez. Az eltérő pályákon mozgó vizek eltérő kémiai összetételt jelentenek, ami már önmagában is mutatja a kérdés összetettségét.

De mi történik, ha mondjuk a felszín közelében létesítünk egy öntöző kutat a második víztartóban? Kétségtelen, hogy e kérdés sem a kútfúrókat, sem a megbízóikat igazán nem érdekli. Csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy most, a pandémia idején érdemes megfontolni a figyelmeztetést az ökoszisztémák védelméről, hiszen a káros következmények még a mi egészségünkre is kihathatnak!

Szóval, bármennyire hihetetlen, de a második ábrából megérthetjük, hogy egy, az alsó víztartó K-i részén létesített kút víztermelése, teljességgel átalakítja az áramlási rendszereket, ezzel együtt az élőhelyhez jutó víz mennyiségét és minőségét. S ez a változás kihat az egész élőhely, az ökoszisztéma állapotára és annak károsodásához vezet. De ugyanígy befolyásolja a felső vízadóban mérhető vízszintet is, ami nem csak a vizes élőhelyet, de a környezetének, beleértve a talaj vízellátását egyaránt befolyásolja.

Ebből is láthatjuk, hogy az öntözés hatékonyságának növelését a következmények előzetes és alapos mérlegelése nélkül nem szabad elkezdeni. Érdemes inkább erről előzetesen gondolkodni agrár szakembereknek, hidrogeológusoknak, ökológusoknak, hiszen ez a fenntartható agrár és ökoszisztéma gazdálkodás záloga. Mindemellett jól látszik, hogy a vízzel összefüggő problémák kezelését sok esetben nem lehet csak a szűk terület megértésével orvosolni, először a tágabb környezetet is vizsgálni kell.

 

A bejegyzés Mádlné Dr. Szőnyi Judit hidrogeológus által készült. Az ábra magyarra fordítását és átrajzolását Szabó Zsóka hidrogeológus végezte.