Egy regionális partiszűrésű vízbázis működésének bemutatása egy példán keresztül

A partiszűrésű kutak jelentős szerepet töltenek be Magyarország ivóvíz ellátásában, ahogy egy korábbi bejegyzésben is megfogalmaztuk. Egy partiszűrésű vízbázis előnye, hogy ott is megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvizet tud szolgáltatni, ahol más vízforrás egyáltalán nem, vagy nem a kellő mennyiségben és minőségben áll rendelkezésre. Azonban ezek a területek nagyon sérülékenyek, mivel sekély mélységben települt, jellemzően homokos-kavicsos vízadó rétegeket termelnek, amelyek fölött általában nem települt megfelelő vastagságú rossz vízvezető képességű agyagréteg. Ezáltal a felszín felől érkező szennyezőkkel szemben jellemzően nincs védettségük. Mindezek ismeretében egy partiszűrésű vízbázis üzemeltetése és a háttér-területeken végzett tevékenységek folyamatos odafigyelést igényelnek.

Csiszár Endre hidrogeológus a Hidrológiai Közlönyben megjelent, “Kihívások a Tass, Gudmon-foki parti szűrésű regionális vízbázis üzemeltetésében” című írásában egy alföldi, 9 települést magába foglaló és ellátó regionális partiszűrésű vízbázis életébe nyújt betekintést.

Általában a vízbázisok sokfélék lehetnek a kutak által szűrőzött víztartók mélységétől és típusától függően: pl. sekély mélységű, mélységi/porózus, karszt, stb. Egyes települési vízbázisokból csak az adott település vízellátása történik, de vannak kistérségi vízbázisok, melyek kettő-öt település vízellátását is kiszolgálják. A regionális vízbázisok ötnél több települést látnak el ivóvízzel, a Tass, Gudmon-foki vízbázis éppen kilencet.

“A Tass, Gudmon-foki partiszűrésű közüzemi vízbázis 30 éve látja el a környező települések lakosságát ivóvízzel. Az időjárási viszonyok egyre inkább szélsőségesebbé váltak, ez mindinkább kihívást jelent. A Duna-folyam kis- és középvízi vízszintjeihez képest térszínileg „magasabban” települt vízbázist ugyanis úgy kell üzemeltetni, hogy a vízműkutak üzeme során kialakuló depressziós tölcsér ne metszen bele a vízadó rétegbe. 

A Tass, Gudmon-foki partiszűrésű közüzemi vízbázis rajzos metszete

Erre azonban egyre nagyobb az esély tartós aszály esetén. Ez pedig  a vízadó réteg kolmatációját, vas- és mangán-oxid csapadék általi eltömődését okozza. A vízbázisból kitermelhető víz mennyiségét, illetve minőségét tehát a hidrogeológiai adottságokon túl a Duna-folyam mindenkori vízszintje is jelentős mértékben befolyásolja. Az alacsony Duna-vízállások eredményezte eltömődés kedvezőtlen hatásait ellen egyrészt a kutak üzemeltetésének optimalizálásával, másrészt pedig ütemezett réteg regenerálással lehet a leghatékonyabban védekezni” - emelte ki Csiszár Endre írásában.