Fokozatosan mélyül a Duna?

A XIX. században végezték el a Duna szabályozását, aminek elsődleges célja az árvízvédelem és a hajózhatóság biztosítása volt. Ehhez társult később új elemként az energiatermelés. Az emberi beavatkozás hatásai mostanra erősödtek fel annyira, hogy egyre sürgetőbbé válik a szemléletváltás, az újfajta vízhasználat és az innovatív megoldások.

Szentendrei-sziget csúcsa Kisoroszinál, jobb felső sarokban távolban a váci Naszály-hegy látható

Forrás: https://hajozas.hu/magazin/itthon/912sziget-van-a-duna-2900km-hosszan-nemetorszagtol-romaniaig/

 

“A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) vezetésével kilenc Duna-menti ország kutatói vizsgálták az emberi beavatkozás hatásait a folyóra. A három évig tartó DanubeSediment projekt eredményeként számos, külön-külön régóta ismert probléma közös gyökerét sikerült immár tudományosan is igazolni: a kulcs a Duna hordalék-háztartásában rejlik” - írja a 24.hu hírportál megjelent cikkében.

A cikkben az összefüggésekre Dr. Baranya Sándort, a BME Építőmérnöki Kar, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének docense adott magyarázatot:

“Szakszóval vízjárásnak nevezik a folyóbeli vízhozam és vízszintek alakulását, és ez természetesen állandóan változik. Ám ha a meder tendenciózusan mélyül, akkor hosszabb távon a talaj szempontjából negatív irányba, a folyó felé billen az egyenleg. Magyarán a talajvízszint tartósan alacsonyabb lesz, kiszárad a környék, ami nemcsak a rendkívül értékes ártéri élővilág, de a tágabb természeti környezet és a mezőgazdaság számára is óriási fenyegetés. Sőt, jelentős területek ivóvízbázisát is veszélyezteti.

A mederrel logikusan a (ie. folyó) vízszint is süllyed, aminek önmagában több káros hatása is van – az egyik ilyen probléma a talajvízzel áll összefüggésben. Vízfolyás és talajvíz kapcsolata rendkívül bonyolult, a lényeg az, hogy a talajvíz is állandóan áramlik: amikor magas a folyó szintje, az a folyásra merőlegesen „feltölti” környezetét vízzel (rátáplál), amikor pedig alacsony (ie. a folyó vízszintje), a folyamat megfordul (és a relatíve magasabb talajvízszint táplálja a folyót) – hatósugarát tekintve a földtani környezeten múlik, de akár több kilométeres nagyságrendről beszélünk."

A fentieket elolvasva Csiszár Endre hidrogeológus az alábbiakat fűzte hozzá:

“A Szigetköz felső részén a Duna eredetileg rátápláló, ami azt jelenti, hogy a folyó vizet ad le a talajvízszint irányában. A Szigetköz alsó szakaszán megcsapolja azt. Ezért is bonyolult a kapcsolat, hiszen a folyó szakasz mentén is változik a kapcsolat jellege. Ami az időbeli változást illeti, egy adott helyen a meder mélyülésével, a folyó  vízszint a talajvízszint alá mehet ott is ahol eredetileg rátápláló (a folyószakasz a folyamat végén megcsapoló lesz). Azaz bekövetkezhet a folyó és a talajvízszint kapcsolatának teljes átalakulása. Ez az ábrapár a folyamatot szemléleteti, de nem igazán jól, mert miközben a rátápláló folyóból (loosing) megcsapoló lesz (gaining) közben a talajvízszint is csökken a folyómeder környezetében. Esetünkben nem ez változik, hanem a folyómeder süllyed és a talajvízszint ennek hatására változik.

Forrás: https://www.researchgate.net/publication/320030898_Modelling_salinity_in_river_systems_using_hybrid_process_and_data-driven_models/figures?lo=1

 

A Duna meder mélyülése a parti szűrésű vízbázisok fenntarthatósága és üzemeltethetősége ellen hat. A folyóvízszint csökkenésével a háttér-felőli talajvíz-utánpótlódás felerősödik, míg a folyó felől származó víz aránya csökken a folyóparton található termelőkutakban.  Ezzel a folyóból kitermelhető vízminőség is csökken. 

A csökkenő vízszintek a vas- és mangán-oxidok kiválásának intenzitását is fokozzák a folyó kavicsteraszában kialakuló természetes szűrőfelületen.”