Partiszűrésű kutak

„Vízszállító rendszerek a földkéregben. A felszín alatti vizekkel kapcsolatos új ismeretek és tanításuk lehetőségei”

Mádlné Dr. Szőnyi Judit és Makádi Mariann cikke a GeoMetodika online folyóirat 2019/1 számában jelent meg.

  

Az írás nemcsak a földrajz tanároknak és középiskolás diákoknak szól, hanem mindenkinek, aki többet szeretne megtudni a felszínalatti vizeket mozgató és összetételüket befolyásoló természetes és emberi eredetű folyamatokról. Rovatunkban Mádlné Dr. Szőnyi Judit tolmácsolásában hétről hétre témaköröket közlünk az írásból, kiegészítve azt további információkkal. Jó tanulást kívánunk!

Partiszűrésű kutak

Magyarország felszíni vizekben viszonylag szegény, ugyanakkor nálunk a felszínalatti vizek szinte az ország egész területén hozzáférhetők. Ezért nem is meglepő, hogy a teljes közüzemi vízellátás közel 98%-ban felszínalatti vízkészletekre épül. Ennek oka, hogy a felszíni vizek többnyire csak a nagyobb folyók mentén hasznosíthatók. Korábban a hegyvidéki területeken a források vizét fogyasztották. Síkvidéken a vízellátás csak kutakkal valósítható meg. Kezdetben gémes és kerekes kutakkal talajvíz-hasznosítás történt. Az ásott kutak XIX. század közepén bekövetkezett elszennyeződése – bakteriális fertőzöttség és magas nitráttartalom miatt – indította meg a mélységi vizek feltárását. A mélyfúrású kutakat az Alföldön kezdetben többnyire szabadkifolyással, majd később szivattyúzással termelték. A mélyfúrású kutakra épült az ún. közkutas, majd az 1950-es évektől meginduló közműves vízellátás. Jelenleg 1200 vízbázis több mint 10 000 kúttal termel, jó minőségi megbízhatósággal.

A felszíni és felszínalatti vízhasznosítás az ún. partiszűrésű vízhasználat révén fonódik össze. Ezt a vízfajtát Magyarországon a felszínalatti vízkészletekhez sorolják és az összes vízkivétel kb. 40%-át jelentik. Ebből adódik, hogy hazánkban a felszínalatti vizek ivóvízként történő használata világviszonylatban is kimagasló. Ugyanis nálunk a folyók kavicsteraszán keresztül a folyópartokon kutakból kitermelt, partiszűrésű vízkészleteket is a felszínalatti vizekhez soroljuk. Hagyományosan ilyen partiszűrésű vízbázisokból látják el Budapest lakosságát ivóvízzel.

A partiszűrésű víztermelés elvét bemutató vázlat

Forrás: Mádlné Dr. Szőnyi Judit et al. (2013): Hidrogeológia című könyv

A partiszűrésű vízkivételek a múlt század második felétől jelentek meg hazánkban. Budapest első vízműve az Országház helyén működő partiszűrésű galéria volt. A Budapesti Vízművek ma is a Duna kavicsteraszában tárolt vízkészletet hasznosítja. A termelés hatására – a mederfenekén található kavicsban kialakuló – biológiailag aktív védőrétegen (kolmatált réteg) át a folyóvíz megszűrődve jut a kutakba és a felszín alól érkező vízhányaddal együtt ivóvízi hasznosításra alkalmassá válik.

Kolmatált réteget szemléltető ábra

Forrás: Mádlné Dr. Szőnyi Judit et al. (2013): Hidrogeológia című könyv

A főváros környékén partiszűrésre alkalmas területek a Szentendrei-szigeten, Csepel-szigeten és Szigetszentmiklóson találhatók. A termelésre használt kutak 2–3 m átmérőjűek – tulajdonképpen nagy átmérőjű aknák – amelyekből oldalirányban szűrőcsövek ágaznak ki. Mélységük 15–20 m és a meder 100–120 m-es környezetében találhatók. A partiszűrésű víztermelés kapacitása Budapesten 1,2 millió m³/nap, de ezt nem vesszük igénybe. De ebből az is következik, hogy ennek a koncentrált vízkivételnek és így Budapest vízellátásának jelenleg nincsen „működőképes” alternatívája.