Vízbázisvédelem

A tiszta ivóvíz közös érték, egyben mindannyiunk számára elengedhetetlen szükséglet is. Ahogy az előző bejegyzésben már részletezésre került, a természetben zajló biológiai és kémiai folyamatok, valamint az antropogén szennyezés hatására azonban a nyers, kezeletlen víz ritkán felel meg az emberi fogyasztáshoz szükséges igen magas minőségi követelményeknek – annál is inkább, hiszen hazánkban az ivóvíz a legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer.

A következőkben olyan hazai intézkedéseket tekintünk át, melyek a felszíni és felszínalatti vízkincs megóvását szolgálják!

A jó minőség elérésének egyik kulcsa a vízbázisvédelem, vagyis hogy vízkészleteinket természetes állapotukban minél jobban védjük a szennyeződésektől. Ennek során első lépésként állapotfelmérést kell végezni, majd ez alapján kidolgozható a vízbázis biztonságba helyezése és biztonságos üzemeltetése. Ezt a vízbázis körüli védőterületek biztosítják, melyek a helyi áramlási rendszerek, a potenciális felszíni- és felszínalatti szennyezőforrások, valamint a víztartó geológiai adottságainak figyelembevételével szigorú előírások mentén jelölnek ki. Az előbb felsorolt tényezők alapján lehet meghatározni az elérési időt, amely azt jelzi, hogy az adott helyről mennyi idő alatt érne el a szennyeződés a vízkivételi ponthoz.


Magyarországon 1997 óta 3 koncentrikusan elhelyezkedő vízbázisvédelmi zónát különböztetünk meg, a következő szempontok alapján:
  1. Belső védőövezet: a vízkivételi mű és annak közvetlen környezete védelmére szolgál, melynek határa a 20 napos elérési idő, de legalább 10 m távolság a vízkivételi ponttól. Ezt a területet a szolgáltatást végző vállalatnak kerítéssel fizikailag is le kell zárni.
  2. Külső védőövezet: határát a 60 napos elérési idő, illetve a vízkivételi ponttól számított minimum 100 m távolság jelöli. Célja a bakteriális, valamint egyéb lebomló és nem lebomló szennyezőkkel szembeni védelem. A védőövezeten belül szigorúan korlátozott az építkezés, közlekedés, bányászat és földhasználat, továbbá minden olyan tevékenység, amely a talaj és a sekély rétegek természetes védelmi szerepét rontani képes.
  3. Hidrogeológiai védőövezet: Ezt további 3 alzónára oszthatjuk, az alábbiak szerint:
  • A zóna: határát az 5 éves elérési idő alapján jelölik ki. Tilos a területen új lakóterület kialakítása, szennyvízszikkasztás, hulladéklerakó létrehozása, hígtrágya kijuttatása a termőföldre, dögkút létesítése, valamint mérgező vagy radioaktív anyag előállítása, tárolása, feldolgozása.
  • B zóna: 50 éves elérési idő alapján jelölik ki. Ebben a zónában jogszabály tiltja az ipari szennyvízszikkasztást, hígtrágya és trágyalé leürítését, veszélyes hulladék elhelyezését, továbbá a mérgező és radioaktív anyagok előállítását, tárolását, feldolgozását.
  • C zóna: a teljes vízgyűjtő területet magában foglalja. Kijelölése nem kötelező, ebből kifolyólag jogszabályba foglalt korlátozások is az egyéni felmérések szerint történhetnek, de nem lehetnek szigorúbbak a B zónára vonatkozó előírásoknál.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásakor Magyarországon is bevezetésre került az EU Víz Keretirányelve, melynek elsődleges célja a fenntartható vízhasznosítás ösztönzése, a vizek jó kémiai és - a felszíni vizek esetében - ökológiai állapotának megóvása, a vízi ökoszisztémák védelme. Ennek értelmében szükséges a vizek állapotának folyamatos és megbízható monitorozása, az eredmények közzététele, valamint helyi vízvédelmi programok kidolgozása. Az irányelvek betartása javuló környezeti állapotot és jobb vízminőséget eredményez, amely a biztonságos ivóvízellátás alapját képezi.

A fenntarthatóságot szem előtt tartva fontos, hogy a vízre ne termékként tekintsünk, hanem örökségként óvjuk a következő generációk számára!

Megjegyzések