Felszínalatti vizeket érintő szennyezések

Sajnálatos módon sokszor szembesülünk azzal, hogy az emberi szennyezés nem ismer határokat: az ipari forradalom óta elárasztjuk a bolygót vegyszerekkel, le nem bomló műanyagokkal, szeméttel. A mértéktelen szennyezés mellett kiaknázzuk a Föld nyersanyagkészleteit és megbolygatjuk a természet folyamatait. A felszínalatti vízre a legnagyobb veszélyt talán az jelenti, hogy „láthatlatlan” módon, mélyen a talpunk alatt található, így sokszor bele sem gondolunk jelenlétébe és sérülékenységébe. Bár a felszínalatti víz védettebbnek tekinthető, mint a felszíni víz, mégis számos természetes vagy mesterséges szennyezőanyagot tartalmazhat. Fontos szem előtt tartanunk, hogy a vizek e két nagy csoportja egymással szoros kapcsolatban áll, így egyiket sem kezelhetjük a másiktól elszigetelten. Ennek jelentőségét jól példázza a 2006-ban Miskolcon kialakult járványhelyzet, amelyet bakteriológiailag szennyezett ivóvíz okozott. A szennyezést az ivóvízellátást biztosító kutak 76 km2 vízgyűjtő területére mindössze 2 hét alatt lehullott extrém mennyiségű, 215,8 mm csapadék okozta, amely a felszínen összegyűlve, majd onnan a vízminőség szempontjából sérülékenynek számító karsztos vízadókba szivárogva mobilizálta és a kutakba juttatta a védőterületen található szennyezőket (összehasonlításként: Magyarországon az évi átlagos csapadék 500-750 mm).

A természetes szennyezőanyagok az emberi tevékenység megjelenése előtt is jelen voltak a vizekben. Ide tartoznak a mikrobiológiai kórokozók: protozoák, baktériumok (pl. Escherichia Coli, Salmonella typhi) és vírusok (pl. Hepatitis, Rotavírusok). A történelem során számos nagy járvány kirobbanását okozták, ma azonban megfelelő technológiákkal elpusztíthatóak. Léteznek természetes kémiai szennyezők is, melyek csak meghatározott határérték felett mérgező hatásúak. Ezek közül Magyarországon legismertebb az arzén, amely több, mint 200 hazai településen meghaladja a literenkénti 10 mikrogramm határértéket. Ezen kívül jellemző még a vas és mangán szennyezés, melyek kellemetlen ízt és szagot kölcsönöznek a víznek. Számolni kell a metán szennyezéssel is, amely a robbanásveszély miatt jelent gondot. Száraz éghajlaton, vulkáni területen fordul elő fluorid szennyezés. Ezen kívül létezik még többek közt bór, szelén, nehézfém, illetve radioaktív szennyezés is a felszínalatti vizekben.

Az előbbiek mellett számos mesterséges szennyezőanyaggal is számolni kell. A mezőgazdasági eredetű szennyezők közül elsősorban a sekélyebb vízadó rétegekben gyakori a nitrát jelenléte, amely származhat szerves trágyából, vagy megfelelő szennyvízelvezetés hiányában akár emberi eredetű is lehet. A műtrágyák és toxikus hatású növényvédő szerek is a felszínközeli rétegekben dúsulhatnak fel, elsősorban túltrágyázás vagy rosszul időzített trágyázás eredményeképpen. Hasonló módon az ipar is jelentős szennyezőforrás. Az üzemekből a nehézfémek mellett szénhidrogének is bekerülhetnek a talajba. Ezeket két csoportra oszthatjuk: az LNAPL „felúszók” a víznél kisebb sűrűségűek, így leginkább a talajvíztükör szintjét és a telítetlen zónát szennyezik, míg a DNAPL „lesüllyedők” a víznél nagyobb sűrűségűek, így a víztartó réteg alján halmozódnak fel koncentráltan. Előbbiekhez tartozik például a benzin, utóbbiakhoz a klórbenzol és a triklóretilén.

Az utóbbi évtizedekben egyre több kutatás foglalkozik az úgy nevezett új szerves szennyező anyagokkal, melyek a lakossági szennyvíz mellett sajnálatos módon már a természetes vizekben is mérhető koncentrációban vannak jelen. Ide tartoznak az 5 mm-nél kisebb átmérőjű mikroműanyagok. 2018-as mérések alapján a Duna Budapesttől északra eső szakaszán 1 m3 vízben átlagosan 45 db mikroplasztik részecskét találtak. (A mikroműanyagokról a blog egy korábbi bejegyzésében további információk olvashatók.) Emellett ide sorolhatók még a xenobiotikumok. Ezek a biológiai rendszerekben fellelhető olyan anyagok, melyek természetes körülmények között azokban nem termelődnek és nem fordulnak elő. Mindennapi életünkben számos ilyen anyaggal találkozunk akár gyógyszerekben (ibuprofén, diklofenák), akár kozmetikai eszközökben, akár ételeinkben adalékanyagként. Az ipari, orvostudományi fejlődés és a várható élettartam növekedés miatti növekvő gyógyszerigény hatására a xenobiotikumok koncentrációjának növekedésére számíthatunk, csak úgy, mint a mikroplasztik esetében.

Forrás: Pixabay

Az előbbiekben felsorolt sok-sok szennyezőanyag elsőre talán aggodalmat ébreszthet, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy egyre jobb víztisztítási technológiákkal, szigorú vízvédelmi előírásokkal ezek ma már eltávolíthatóak. Hogyan történik a víztisztítás? Hogyan lesz a nyersvízből ivóvíz? Milyen hidrogeológiai lehetőségeink vannak a vízvédelemre? Legközelebbi bejegyzésünkben igyekszünk választ adni ezekre a kérdésekre!