Magyarországi ivóvizek urántartalma – lehetséges jövőbeli kockázat?
A megfelelő minőségű ivóvízhez való hozzáférés alapvető emberi jog, melyet napjainkban egyre nehezebb biztosítani. A tudományos fejlődésnek köszönhetően egyre több ismeret áll rendelkezésünkre arról, hogy a vízben oldott különféle anyagok közül melyek és milyen mértékben ártalmasak az emberi egészségre. Így új szennyezőanyagok kerülnek azonosításra vagy akár korábban már ismert elemekről derül ki, hogy ártalmasak. Az elmúlt években került előtérbe például az is, hogy az ivóvizek természetes módon tartalmazhatnak oldott uránt, mely urántartalom egy bizonyos koncentráció (30 µg/l) felett egészségkárosító hatással bír.
A tudományos eredményekre adott válaszul az Európai Unió és ezzel együtt Magyarország is szigorította az ivóvíz minőségére vonatkozó szabályozásait. Hazánkban az emberi fogyasztásra szánt ivóvizek minőségére vonatkozó követelményeket tavaly óta új jogszabály, az 5/2023 (I.12.) Kormányrendelet tartalmazza. A korábbi szabályozáshoz képest ez a Kormányrendelet új paraméterek vizsgálatát is előírja és többek között az urán koncentráció mérését is kötelezővé tették.
Magyarországon az ivóvízellátás alapját a felszínalatti vízkészletek jelentik, melyekből a fogyasztási célú vízkitermelés 93%-a származik. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ munkatársai 2018 és 2022 között elvégeztek egy átfogó vizsgálatot, mely során a hazai ivóvízbázisok minőségi jellemzőit vizsgálták. A vizsgálatban 1155 vízbázis, a hazai ivóvízellátó rendszerek 82% vett részt. A felmérés során – más nyomelemek mellett – az ivóvizek oldott urán tartalmát is vizsgálták. Eredményeik alapján a hazai ivóvizek átlagos urántartalma mindössze 1,5 µg/l, ugyanakkor bizonyos területeken például a Velencei-hegység környékén akár határértéket meghaladó koncentrációk (41 µg/l) is előfordulhatnak.
A felszínalatti víz eredetű ivóvizek urántartalmának megértéséhez az adott terület földtani felépítését és a vízföldtani jellemzőit is meg kell vizsgálni. Ami a földtani felépítést illeti, az urán elsősorban vulkáni eredetű kőzetekben található meg magas koncentrációban (pl. gránit, riolit). Az Európai Unió országai közül azok az országok (pl. Franciaország, Németország, Finnország) küzdenek természetes eredetű urán szennyezéssel a vizeikben, melyek területén nagy mennyiségben megtalálhatóak ezek a kőzetek. A Velencei-hegység környezetében mért magas urán koncentráció forrása is a hegység gránitos kőzetei lehetnek.
Ugyanakkor fontos számolni a felszínalatti vízáramlási rendszerek mobilizáló és szállító szerepével is. A felszínalatti víz ugyanis kioldja a kőzetekből az uránt, majd megfelelő geokémiai körülmények között másodlagos (a forráskőzettől távol eső) felhalmozódásokat hoz létre. A Velencei-hegység előterében található vastag homokos vízadó esetében uránfelhalmozódásokat találtak a szervesanyag-gazdag rétegekben és a homok kötőanyagában.
A hazai ivóvízbázisok túlnyomó részére alacsony uránkoncentrációk jellemzőek, azonban ez a jövőben akár meg is változhat. A klímaváltozás a felszínalatti vízkészleteket sem hagyja érintetlenül. A csökkenő csapadékmennyiség, valamint az egyre intenzívebb párolgás módosíthatja a felszínalatti vízáramlási rendszereket is, mely akár az urán felhalmozódások újbóli mobilizációját is előidézheti. Ezek miatt a lehetséges jövőbeli kockázatok miatt is fontos a kérdés vízföldtani szempontú vizsgálata, mely többek között terepi és laboratóriumi vizsgálatokkal, valamint modellezéssel lehetséges.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése