Öt magyar település, amely innovatív módszerekkel készül fel a klímaváltozásra

Magyarországon is tetten érhetők a globális klímaváltozás nyomai: 2020 tavasza meglehetősen száraz, aszályos időszak volt, míg júniusban az extrém esőzések, villámesőzéseket, felhőszakadásokat kellett átvészelni. E szélsőséges időjárási jelenségek (aszályok, árvizek, hőhullámok) okozta következményekre keres megoldást a LIFE-MICCAC projekt, amiben 5 magyarországi település vesz részt.

Bátya, Püspökszilágy, Rákócziújfalu, Ruzsa és Tiszatarján községek esetében olyan Magyarországon alkalmazható módszereket alkalmaznak, amik által  ellenállóbbá válhatnak a kistelepülések az éghajlatváltozással egyre súlyosbodó vízgazdálkodási szélsőségekkel szemben. A projekthelyszíneken országszerte tipikusnak mondható vízgazdálkodási problémák tapasztalhatók, így ezek a megoldások jó példák lehetnek más települések számára is

A qubit.hu tudomány rovatában megjelent cikkben ezt az 5 települést és a természetes vízmegtartásra irányuló kidolgozott módszereket mutatják be.

Bátyán a hirtelen lezúduló nagy esők, majd a hosszú, száraz időszakok váltakozása jelent problémát.
Az esővíz megőrzésével egy tó fog létrejönni egy korábban elhanyagolt anyagnyerőhelyen (agyaggödör), ahol a víz beszivárogva visszapótolja a talajvizet, elpárologva pedig javítja a mikroklímát, táplálja a növényzetet és mérsékli a klímaváltozás hatásait.

A bátyai vizes élőhely tájterve

Püspökszilágyon a hegy- és dombvidékekre jellemző villámárvizek jelentenek veszélyt a település épített környezetére.
A Szilágy-patakon kialakuló villámárvizek megoldására a lefolyás lassítására, a víz megőrzésére került a hangsúly, így hét darab szivárgó rönkgát épült, valamint négy darab terméskő hordalékfogót felújítottak. Ezek az akadályok ellaposítják az árvízcsúcsot, és megelőzik az elöntést.

A püspökszilágyi lefolyás lassítási megoldások a Szilágyi-patak felső vízgyűjtőjén

Rákócziújfaluban a belvíz és az aszály okoz károkat a gazdálkodóknak.
A településen a legnagyobb gondot az aszály és a hóolvadásból vagy esőből származó, a földeken megálló belvíz okoz. Megoldásként erre a kettős problémára belvíztározó kínál megoldást azzal, hogy a tavaszi vízbőség idején a vizet a belvízelvezető csatornából egy mélyebb fekvésű területen kialakított vizes élőhelyre kormányozza.

A rákócziújfalui belvíztározó látványterve magas vízállás idején

A Homokhátságon fekvő Ruzsa évtizedek óta küzd a vízhiánnyal és a talajvízszint folyamatos süllyedésével.
A településen a természetes felszíni vízkészlet hiányát és a talajvíz süllyedését az egyre melegebbé és szárazabbá váló éghajlat csak tetézi. Így ebben a helyzetben a szennyvíztisztítóból kikerülő tisztított szennyvíz, valamint az új ivóvíztisztítóból származó technológiai víz is felhasználásra kerül.

Látványterv a dekantált víz megőrzésével kialakított tavacskáról a ruzsai Dózsa-parkban

Tiszatarjánban a hullámtéri vizes élőhelyek szárazodása és az özönnövények terjedése jelzi a környezeti változást.
Néhány évvel ezelőtt Tiszatarjánban kialakítottak egy fenntartható ártéri gazdálkodási modellt, amely megoldást jelentett az özönnövények visszaszorítására és az így megtisztított terület egy részén szürkemarhák és vízibivalyok legelnek. Azonban a hosszú, száraz évek alatt a hullámtéri kubikgödrökből kialakult tavak is szinte kiszáradtak. A visszatartható vízkészletek növelése érdekében a gödröket most egy újabb medencével bővítették, a partokon pedig természetes rézsűket alakítottak ki. 

A bivalyok tavának tervezett kibővítése a tiszatarjáni ártéren

A LIFE-MICCAC projekthelyszínei jó példákat mutatnak a lokális vízmegtartó megoldásokra, melyekre egyre nagyobb szükség lesz a jövőben. 

“A vázolt projektek azzal nem számolnak, hogy a helyben keletkező többlet vizek tárolhatók a felszín alatt is, megnövelve az elmúlt évtizedekben jelentősen lecsökkent felszínalatti vízszintet. A Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Professzúra munkatársai hasonló lokális megoldásokat keresnek a Duna-Tisza közi Homokhátság vízhiányának enyhítésére, a helyi adottságokat figyelembevételével” - tette hozzá a cikk kapcsán Mádlné Dr. Szőnyi Judit a Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Professzúra vezetője.

Megjegyzések