Bányászat és a felszínalatti víz kapcsolata

A bányászati tevékenység komplex geológiai-műszaki szaktudást igényel, melynek szerves részét képezi a hidrogeológia tudományága is. A bányászat és a víz kapcsolata igen szoros és leginkább két dologban nyilvánul meg: egyrészt a bányászat jelentős beavatkozást jelent a természet rendjébe, így a vízkörforgalom egyes elemeit is módosítja regionális szinten, az egész vízgyűjtőre nézve; másrészt a felszínalatti víz kiváló szállítóközegként viselkedik, így az esetleges szennyezőket is könnyen mobilizálhatja. A következőkben ezt a két szempontot fogjuk részletesebben tárgyalni.

A vízkörforgalomban tapasztalható változások megértéséhez fontos észben tartanunk, hogy – a modern hidrogeológiai szemlélet alapján – a talajvíztükör alatti telített zónában minden pórust kitölt a felszínalatti víz (lásd a blog “Új fogalmak a régiek helyett - Miért idejét múlt a talajvíz és a rétegvíz elkülönítése?” című bejegyzését). Ezért ha a kitermelni kívánt nyersanyag a talajvíztükör alatt található, akkor a vízszintet szükséges a bánya szintje alá csökkenteni amíg a kitermelés folyik. Ezt az üzemi terület körül fúrt kutak segítségével valósítják meg, egy úgy nevezett depressziós tölcsér létrehozásával. A depresszió kialakítása során számolni kell azzal, hogy az így létrejövő mesterséges vízszintkülönbség hatására megváltozhat a terület felszínalatti vízáramlási rendszere, amely kritikusan érintheti például a közeli forrásokat, ökoszisztémákat. Jó hazai példa erre a tatai Fényes-források és a Tapolcai-tavasbarlang múlt századi kiszáradása, mindkettő a közeli bányászat következménye volt.

Tapolcai-tavasbarlang

A pórusok kiszáradása kőzettömörödést idéz elő, amely a felszín süllyedéséhez vezet, épületkárokat okozva. Külszíni fejtés esetén a sekélyszintű nyersanyagok eléréséhez a talaj szintjétől haladva) leggyakrabban teraszos műveléssel termelik ki a kőzetet és nyersanyagot. A bánya bezárása után a szivattyúzás leállításával bányató alakul ki.


Bányató kialakulása

A bányatavak különlegessége, hogy nem felszíni vízfolyás, hanem a felszínalatti víz táplálja őket. Ennek számos következménye van: a bányatavakon keresztül a csapadékvíz és a felszínen lefolyó víz közvetlenül a talajvízbe kerül anélkül, hogy természetesen megszűrődne a vízszint feletti telítetlen zónán való áthaladásakor. Ezáltal a felszínalatti víz sérülékenyebbé válik. Ehhez az is hozzájárulhat, ha a tavat haltenyésztésre, vagy szabadidős és sporttevékenységre használják. A meder falán ugyanakkor kialakulhat egy olyan természetes biológiai szűrőréteg (ehhez minimum 5 év szükséges), amely kedvezően hat a vízminőségre. A bányatavak emellett csökkentik a talajvízszintet, hiszen a nyílt vízfelszín intenzívebb párolgást (evaporációt) okoz.

A bányászattal összefüggésbe hozható szennyezések igen súlyos problémát okozhatnak környezetünkben, elég csak a 2000-ben a Tiszán ökológiai katasztrófát okozó Nagybányán történt ciánszennyezésre gondolni, amit egy aranybánya zagytározójának átszakadása okozott.


Gyakorlatban vannak olyan bányászati technológiák melyek során az érceket a nyersanyagon átszivárogtatott oldattal nyerik ki, itt különösen fontos a megfelelő szigetelés és körültekintő környezetvédelmi szabályozások alkalmazása a beszivárgás elkerüléséhez. Emellett gondot okozhat még a savas bányavíz, amely könnyen mobilizálhatja a nehézfém-szennyeződéseket. A bánya megszűnésekor fontos azt a lehető legjobban megtisztítani az ipari szennyezőanyagoktól, hiszen az elöntéskor ezek bejuthatnak a felszínalatti vízbe.

Mostanra talán mindannyiunkban megfogalmazódott, mennyire fontos a bányászat során a hidrogeológiai szempontok szem előtt tartása egészen a bánya tervezésétől a leállás utáni rekultivációig. Megfelelő vízföldtani ismeretszerzés, modellezés, és kockázatbecslés mellett a fentebb említett problémák megelőzhetőek, mérsékelhetőek.

Megjegyzések